„Ennek a városnak varázsa van, és én büszke vagyok rá, hogy itt élek. Mert mi, újpestiek nem közigazgatásilag fogjuk föl ezt a helyet, hanem közösségként. Azért is szervezünk ennyi programot, hogy az itt élők együtt lehessenek, és sok más módon is erősítjük a közösséget” – mondja többek között a helyiek legendás lokálpatriotizmusáról szólva Wintermantel Zsolt. A polgármestert a fejlesztésről, a beruházásokról és a jövőbeni tervekről is kérdeztük.

Címkék: Hajrá Újpest Piac Szilas Park Újpesti Párbeszéd Uszoda Wintermantel Zsolt

 - Évekkel ezelőtt polgármesterjelöltként beszélt arról: újpestinek lenni életérzés, kultúra, életforma. Az ön számára mit jelent mindez?
- Hat- vagy hétéves voltam, amikor Újpestre költöztünk, lakást kaptak a szüleim a Rózsa utcai lakótelepen. 1995-ben úgy döntöttek, hogy kertes házat keresnek, de nem Újpesten, mert itt nagyon drágák voltak a telkek. Én akkor egyetemistaként - önálló egzisztencia nélkül - azt mondtam: ti elköltözhettek, de én akkor is itt maradok. Mert itt voltak a barátaim, iskolatársak, szurkolótársak, mindenki, a közösség, amelyhez tartoztam. Nem akartam innen elmenni. Ennek a városnak varázsa van, és én büszke vagyok rá, hogy itt élek. Mert mi, újpestiek nem közigazgatásilag fogjuk föl ezt a helyet, hanem közösségként. Itt mindig nagyon erős volt a lokálpatriotizmus. Azért is szervezünk ennyi programot, hogy az itt élők együtt lehessenek, és sok más módon is erősítjük a közösséget. Ez a célja az Újpest Kártyának is, amely nagyon sikeres. De létrehoztunk egy vállalkozói klubot is Újpesten, azzal a céllal, hogy a cégek egymással dolgozzanak, egymástól rendeljenek. Ennek a klubnak a működését a mai napig segítjük.

- Mi a célja a közösségépítéssel?
- Azt a fajta pezsgést, önállóságot szeretném visszahozni, amely fénykorában jellemezte a várost. Újpest anno két napilapot tartott el piaci alapon, több mint száz kis- és nagyvendéglő volt itt, és ezekbe még a gyári munkások is el tudtak menni hétvégenként. Ezt az életérzést, hangulatot akarjuk visszahozni. Nagyszerű élmény volt, amikor a dunai árvíz idején az idevezényelt egyenruhások rakták a homokzsákokat, az újpestiek pedig hordták nekik a saját maguk által készített pogácsát, süteményt, elhalmozták mindennel a gátakon dolgozókat, akik azt mondták nekem: sokfelé dolgoztak már az országban, de ilyen ellátást és szeretetet még sehol nem kaptak. Nyugodtan mondják rám, hogy elfogult vagyok, de számomra Újpest a legjobbak városa, és én azért dolgozom, hogy ezt az élet minél több területén minél többször megmutassuk.

- Kikre támaszkodhat leginkább a közösségépítésben?
- Magukra az újpestiekre, a kisebb közösségekre és az önkormányzati csapatra. Én csapatban szeretek és tudok jól dolgozni. Egységes és jó csapat nélkül nincs jó eredmény. Szerencsés vagyok, mert egységes, jó csapat segíti a munkámat. Megvan egy stabil többség a képviselő-testületben, és elszánt munkatársaim a hivatalban is. Mindenki elkötelezett Újpest-hívő. Ennek köszönhetjük, hogy meg tudtuk valósítani a kitűzött célokat, vállalt feladatokat.

- Nagyon sok fejlesztés, újítás történt Újpesten az elmúlt években. Mi köti össze ezeket a beruházásokat?
- Olykor úgy tűnhet, hogy ad hoc jellegűek a fejlesztések. Ez persze nem így van, hiszen van nekünk egy "Hajrá Újpest!" elnevezésű, alaposan kidolgozott városfejlesztési programunk. A legtöbb beruházás ennek a programnak az alapján valósul meg, nem beszélve az Újpesti Párbeszédről, amelynek eredményeit évről évre mindig beépítjük a programba. Az uszoda építése vagy a szakrendelő felújítása egyaránt az újpestiek határozott kívánsága alapján történt. Együtt, közösen építjük városunkat az itt élő emberekkel. Az újpestiek fele lakótelepen él. Ezért saját programot dolgoztunk ki a lakótelepi házak felújítására. Ha egy társasház úgy dönt, hogy energetikai felújítást végez, ehhez mi lakásonként öt éven keresztül havonta több ezer forinttal hozzájárulunk, ami úgy tűnik, jelentős segítség. A program nagyon sikeres, az első körben ezerhétszáz lakást érintő beruházás indult el, és most döntünk majd egy következő csomagról. Ez egy jelentős program, összességében eléri a kétszázmillió forintot. Szintén az emberek igényei alapján jelentős energiákat fordítunk iskolák és óvodák felújítására. Éves szinten eddig százhetven-száznyolcvanmilliót költöttünk karbantartásokra harminc iskolában és közintézményben, huszonöt év után új tornaszobákat alakítottunk ki az óvodákban, játszóeszközöket adtunk több tízmillió értékben, de modern sportpályát kapott több iskola is. Most ezenfelül egymilliárd- kétszázmillió forintot adunk nyolc, nevesített intézmény fejlesztésére, ezek most szeptemberre, tehát a tanévkezdésre le is zárulnak. Emellett több óvodát, bölcsődét bővítettünk, és bár csak jelképes, de üzenetértéke van: valamennyi intézményben van most már ivókút. És, persze, vannak ötletek, amelyeket az élet hoz. Ilyen volt a négy évszakos sípálya. Ez úgy alakult, hogy az uszoda építéséhez kitermelt földnek kellett a hely, és pont mellette ott volt egy önkormányzati tulajdonú, kihasználatlan terület. Összekötöttük a szükségest a hasznossal. Így lett a sípálya.

- Melyek a következő négy év legfontosabb tervei?
- A közösségépítés mellett a fejlesztéseken lesz a hangsúly. Szeretném, ha valamennyi intézményünkbe el tudnánk jutni, most már majdnem félúton vagyunk. Folytatni akarjuk a járdafelújítási programot, ez azért nagyon komoly forrásokat igényel. Van egy-két olyan út, amely ugyan nem Újpesthez tartozik, de ha nem tudjuk kihajtani a fővárosból, nekünk kell a zsebünkbe nyúlni. Ilyen a Tél utca, amelynek a felújítása bizonyosan elkezdődik, vagy Újpest egyik szégyenfoltja, a Görgey út, amelyhez mindenképpen hozzá kell nyúlni. A közbiztonságot is mindig van hova fejleszteni: a térfigyelő informatikai rendszerünket megújítjuk, és további ötvenkét megfigyelő kamerát szerelünk még föl. Tarthatatlan, hogy egy százezres kerületnek nincs egy fedett csarnoka, ahol nagyobb közösségi rendezvényeket meg lehetne tartani. Remélem, ezen a téren is lesz előrelépés. Folytatjuk a Szent István tér és a piac megújítását, most készül az új vásárcsarnok terve, a tetején egy kulturális központtal. Rengeteg feladat vár tehát még ránk, de a fejlődés látható abból is, hogy egyre több cég választja Újpestet székhelyéül. Például itt van a Bisztró étterem, amely bekerült az ország legjobb ötven étterme közé. Ezek a fejlesztések mind-mind hozzátesznek ahhoz, hogy tudatosuljon: ez egy olyan hely, ahová érdemes eljönni, ahol jó élni. Azt gondolom, hogy az újpestiek méltán lehetnek büszkék a városunk fejlődésére, eredményeire és arra, hogy egy erős, összetartó közösség vagyunk.

U. N.