Vasárnap reggel kényelmes ruhába és tornacipőbe bújtam, majd nyakamba vettem az új piacunkat. A rengeteg színes áru és az igazi piac illata annyira beszippantott, hogy nagyon nehezen tudtam csak arra koncentrálni, mi is kell az ebédhez. Majdnem az összes boltnál és standnál elidőztem és a legtöbb helyen vettem valamit. De hát ki bírta volna ki? Mindenhol volt valami kihagyhatatlan. Egy piacon az ember mindig azt érzi, hogy szinte a kertből vásárol. A leveshús,a zöldség, a tészta és a tarja mellett természetesen még két szatyornyi finomsággal tértem haza. Nosztalgia kifli reggelire, házivaj, felvágott, na meg egy kis töpörtyű és persze sajt meg tej. De nyilván csak az íze miatt…Elvégre reggeli nélkül nem lehet nekiállni az ebédnek.

Gondold újra!

Ha már úgyis több kilónyi friss zöldséget vettem, akkor a megszokott ubisali helyett a koktélparadicsomos rukkola saláta méltó kísérője lehet a friss, ropogós rántott húsnak. Amíg lassan forr a leves – amin vétek lenne bármit is újítani -, addig bepanírozom a húst, természetesen termelőtől vett tojásba és házimorzsába. A forró krumplin már olvad a házivaj és a tengerisó, amíg elkészítem a cseppet sem ördöngős, de annál finomabb petrezselymes tartármártást, így, aki Istentől elrugaszkodott dolognak tartja a salátaevést, az sem panaszkodhat.

Sütni szeretek, csak nem kifejezetten tudok. Így a család nagy örömére egy ideje már nem is kísérletezek vele. De azért nem maradhat ki a menüből. A piacon vásárolt rétesnek úgysincs párja.

DV