Mackó, kisgyermek, busómaszkos alak - mind a telet kergette Számos érdeklődő, néző segítette szombaton délelőtt a zimankós évszak elűzését a Szent István téren. Az Újpesti Téli Fesztivál immár hagyományos, farsangfarki mulatsága széles mosolyt csalt-korhatár nélkül - az arcokra. A vidám kavalkádra a Nap is kíváncsi volt, több órás próbálkozás után áttörte a vastag felhőt, és ha halványan is, de rámosolygott a jelenlévőkre.

Címkék: Piac

Az önkormányzat által felelevenített régi népszokás, a téltemetés már február 8-án pénteken elkezdődött Káposztásmegyeren. Mivel a medve február eleji „üzenetét” is úgy fordították le a népi bölcsesség segítségével, hogy hosszú lesz még a tél, az újpestiek biztosra mentek, kétnapos télűző programmal készültek.   

Korzóztak a népek

A szombati farsang farki mulatság rengeteg érdeklődött vonzott. Mint hajdanán a korzón, egymás után érkeztek a családok, a babakocsikban pöttöm emberkék szundítottak, vagy nézegettek, a nagyobbacskák tipegtek, futkároztak.  Élvezték a szélcsendes, ám hűvös időt. Tíz órakor az Aranykapu bábszínház télűzéses programja vette kezdetét, teljesen eredeti módon.

A szökőkút felől egy óriási medve, lovas, és zenész kíséretében közeledett a tér felé. A gyerekek csudamód élvezték a váratlan találkát. A textilparipán ülő kikiáltó üdvözölte a kedves egybegyűlteket, s a bátrabbakat sétalovaglásra hívta, a még elszántabbak pedig  a medvével paroláztak.  A kedves, csokoládé barna színű maci puszira is tartotta busa fejét. 

A tér másik oldalán hőgomba alatt kezdetét vette a kiszebáb készítés. Piros pöttyös, rozsdabarna, avagy kékfestő mintás textilruhába öltözhettek a kis kezek nyomán a kiszebábok.

Kilátogatott az Újpesti Cseriti meghívására félszáz iskolás is, akik örömmel vegyültek el a forgatagban. 

Régmúlt hagyományai

– Egyre inkább jó dolog, hogy a városokban is felelevenítik és megtartják ezt a hagyományos, régi ünnepet – mondta Ágh Tiborné, aki két unokájával, Dorkával és Márkkal érkezett a térre.   – Kislánykoromban a nagymamával készítettem kiszebábot. Falun nőttem fel, szívesen mesélek erről az unokáimnak. Volt kukoricacsuhéból készített babasorozatom is.   

Dorkának több hajas babája van, de tetszik neki a kiszebáb. Kár a tűzre dobni- mondja. A nagyi és a bábut készítő Márk is az ellenkezőjéről győzködik. Ismerik a mondókat is:

„Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj”. 

A téren közben újabb látványosság vette kezdetét. Megérkezett a hatalmas jégtömb, amelyről megtudjuk, több mint 120 kilogrammot nyom.  M. Tóth Zsolt jégszobrász először a gyermekekkel ismerkedik, kérdezi, milyen alakot is mintázzon meg a kicsik és nagyok kedvére. A gyerekeket nem kell ösztökélni, hangosan sorolják: legyen cica, delfin, denevér, csigabiga, gomba, vámpír! Majd egy kissrác bekiáltja: a tegnapi ló! Mint kiderült, az ifjú legény részt vett az előző napi mulatságon a Homoktövis sulinál, és annyira megtetszett neki a jégszobrász által alkotott lófej, hogy ma is kíváncsi volt a fűrész munkájára. A mester örömmel rázott kezet a tegnapi csapattal, például Kerekes Márk nevére pontosan emlékezett. Azután megszületett a kompromisszum: mintázzon a jégszobrász bácsi delfint! 

Havas móka

A fűrész úgy hatolt a jégtáblába, mint kés a vajba. Suhintás balról, vágás jobbról és mindjárt felsejlett a delfin kecses alakja. Kellett persze jó húsz perc mire elkészült a jégszobor, de ez alatt az idő alatt mindenki remekül szórakozott. A mester melléktermékként varázsolt is. Hóesést, jégszilánkot, tovább faragható jégdarabokat a fölöslegből. A gyerekek pedig kacagtak, perceken át. 

Mintha perce programozott produkciónak lettünk volna részesei, mire a delfin elkészült, kereplők, dudaszó, kolomp, és dobpergés hozta hírül, hogy farsangi maskarások közelítenek a Szent István térre. A Bem Néptáncegyüttes az Ady Endre Művelődési Házból indult a Szent István tér felé, az aluljárón át. Karikás ostort pattogtattak, busó álarcok mögé bújtak, a téltemető népszokás szerint riogatták az olykor kissé meglepett, de a mókát élvező járókelőket. A vidám kavalkád azért baj nélkül eljutott a Szent István térre. A téren folytatódott a mulatság, egyre gyűltek az érdeklődők. Élvezték a télbúcsúztató műsort. Tánc, nóta, esküvő követte egymást. A hórihorgas, kosaras termetű menyasszony nem kosarazta ki a szálfa termetű vőlegényt. Majd téltemetés lett a lagziból. 

A kicsik közben megéheztek, őket lekváros és vaníliás fánkkal vendégelte meg a Piac és a Lipóti pékség. Fogyott a finomság.

Dobjam, vagy ne dobjam? Ez itt a kérdés!

Zita, a nyolcéves kisiskolás hol a fánkba harapott, hol a kiszebábot forgatta. Annyira tetszett neki, hogy lesz, ami lesz, nem is dobja a máglyára. Emlék lesz a mai napról – mondta el huncut mosollyal kérdésünkre.

A sokaságban Szalontai Árpádné például a jelmezeket dicsérte, és azt, hogy a vidám műsor jókedvre deríti még a fázósan didergőket is.–Kicsit elnyúlik a piaci vásárlás, de örülök, hogy erre jöttem.

Vámosi Péter családja, örömmel ízlelte a fánkot. Zsuzska és Andika is a vaníliásat választotta. –Nagyon sok élményt kaptunk eddig is a szabadtéri programokon, a családi napról, és a városnapokról is őrzünk kedves emlékeket. – mondta a családfő. 

Vígh Gabriella a piaci vásárlást követően kapcsolódott be a programba:

– Gratulálok ehhez a programhoz – mondta. Nagyon hangulatos, régi piaci kikiáltós emlékeket idéz bennem. Nekem az a véleményem, hogy télen, amikor hajlamosak vagyunk bezárkózni, nagyon jók az ilyen programok. Nagyon sok régi, kedves ismerőssel találkoztam. És még egy dolog: a táncosok között felismertem a tévében látott Berecz Istvánt, a Fölszállott a páva győztesét. Ezúton is gratulálok neki!

Jöhet a tavasz!

A farsangfarki mulatság csúcspontja a hatalmas máglya meggyújtása volt, amelyre először az óriási kiszebáb került, majd a lángnyelvek tánca elnyelte az összes bábút.  A szereplők még énekeltek, rigmusokat mondtak, körbetáncolták a máglyát. Majd elhamvadt a parázs is. A Nap bágyadtan, de kisütött, csicseregtek a madarak. Lehet, hogy máris sikeres volt a télűzés?

Bangha K.