Maga a tulajdonos, Fecó is jelenségnek számít az Újpesti Vásárcsarnok árusai között, sokan pöttyös kötényéről is ismerik. Az újpestiek főként azért járnak hozzá, mert tudják: itt mindig a megszokott minőségű árut kínálják, sertéshúst, marhát és felvágottakat.
– Harmincöt évvel ezelőtt teljesen más volt az élet errefelé. Reggel fél hatkor már zörögtek a vevők, hogy nyissak ki, este fél hatkor pedig még nem tudtam bezárni, mert még jöttek vásárolni. Nem volt hétköznap vagy hétvége, mindig tele voltunk vásárlókkal. Ez ma már nincs – foglalja össze röviden a lényeget Fecó, azaz Szabó Ferenc.
– Igaz, az elmúlt években jelentősen megváltoztak a vásárlási szokások, de mi azért nem panaszkodunk – teszi hozzá.
Mint mondja, az újpesti egy „nyugdíjas piac”, azaz inkább délelőtt van forgalom, amely igazából a hétvégére erősödik fel. A piaccsarnok, amelynek templom felőli szárnyában a Fecó-Jé Húsbolt is található, rövidesen újjáépül, hiszen hetvenes évekbeli létesítményként mára sok szempontból elavult.
– Mindig is szerettem ezt a munkát, világéletemben hentes akartam lenni. Jó a vevőkkel foglalkozni. Előfordul olyan is, hogy csak megállnak nálunk beszélgetni pár percre, régi vásárlókkal ez természetes. Szinte csak visszajáró vásárlóim vannak ugyanis, olyan is akad, akinek már a nagyszülei, esetleg még a dédapja is idejárt. Megszokták, hogy akár telefonon leadják a rendelést, azután pedig jönnek az előkészített áruért, ez főleg ünnepek közeledtével jó dolog. Évek óta ugyanattól a beszállítólánctól vásároljuk a húst, ez a garancia arra, hogy az áru minősége mindig kiváló, soha nem ingadozik. A nálam dolgozóktól is azt kérem: úgy adjatok a vevőknek árut, mint ha magatoknak mérnétek, abból baj nem lehet!
G. R.