Hat kereskedő, köztük őstermelők, és ráadásként a
Piacfelügyelőség egy-egy csapatot alkotva reggel –ha lehet- még korábban kelt, hogy az otthon megfőzött lecsót körbekínálják a vásárlók között.
A szerencsés vásárlók rögtön ítéletet is mondtak, tesztelték, melyik csapat alkotása ízlett leginkább. A magyar ételklasszikusok sorába tartozó lecsóról a piaci kóstolók megállapították: ráillik a mondás: ahány ház annyi szokás. Ki dinsztelte, ki pirította a hagymát, egyik csapat kockázta, másik hosszú vékony csíkokra vágta a paprikát, ki dúsan megrakta paradicsommal, bő lére eresztette, mások elfőzték a levét. Volt benne füstölt kolbász, lecsókolbász, tojás, rizs, kondéronként, avagy egybefőzve.
A kóstolásba Újpest polgármestere,
Wintermantel Zsolt is beszállt, a hétvégi cekkert kis időre hátrahagyva alaposan ízlelgette a versenyzők főztjét, és a vendéglátókkal megvitatta az elkészítés mikéntjét. Persze magasrangú vendég ide, vagy oda, egy voksot adhatott csak le ő is az általa legízletesebben főző lecsós csapat javára.
A lecsófesztivál vándorserlege a szavazást követően az
5-ös csapaté, a
Tomahatsh Bt-é lett, akik zöldség-és gyümölcskereskedők, és akik egy éven át, a következő lecsófesztiválig őrizhetik a trófeát. A vásárlók pedig már gondolatban a
november 13-i Márton–napi libanapra készíthetik gyomrukat, amikor ludaskása és egyéb, -ma még meglepetésként őrzött- finomságok várják őket.