TÁJÉKOZTATÁS: ezen oldalon található archív információkat jogszabályi előírás alapján meg kell tartani.


A hatályos honlap ezen a linken érhető el: https://ujpest.hu
Rejtélyes leletek a Szent István téren | Újpest
Köszöntöm Újpest honlapján!
Déri Tibor
Déri Tibor, Újpest polgármestere

Ajánlott videó



Mostantól Újpest TV vagyunk! Együtt Önökkel!

Az Újpest TV legfrissebb adása...

Újpesti Találkozások



Városkalauz - Újpest 2017


Városkalauz - Újpest 2017

Kapcsolatok











Főépítészi Iroda dokumentumai



Főépítészi Iroda elérhetősége
Az oldalt 14670314 alkalommal 10231921 látogató nézte meg a mai napig 2009.01.01. óta

Rejtélyes leletek a Szent István téren


Április 22-én a Szent István téri építési munkálatok közben rejtélyes tömegsírra bukkantak a munkások. Második világháborús tömegsír? Esetleg ’56-os áldozatok? A kérdések és válaszok minden újpestit foglalkoztatnak. Wintermantel Zsolt polgármestert olyannyira, hogy maga járt utána az eseményeknek, történelmi, történeti körülményeknek. Az alábbiakban összefoglaltuk, mire jutott polgármesterünk a tényfeltárásban.



Címkék:
Piac

A Városháza közvetlen szomszédságában földalatti hővezetéket építenek. Aki járt arra mostanában, láthatja is az épület déli oldalát csaknem körbefutó árkot. Ebben az árokban akadtak a kivitelező munkások emberi maradványokra. Azóta eltelt néhány nap, előkerült néhány újabb lelet, csak az nem egészen világos, hogy kerültek oda a holttestek.

Az Újpesten talált kitüntetések a szalag alapján egészen biztosan 1943 utáni érmek. Ám a föld alá kerülhettek akár 1956-ban is. Az állományjelző, amely a szovjet hadsereg gárdajelvénye, és összesen 11 gyalogsági és 6 páncélos hadsereg viselte, szintén 1943 utáni, hisz a gárdajelvényt 1943. május 21-e óta használták. Egyik sem bizonyítja tehát cáfolhatatlanul, hogy világháborús áldozatokról van szó, hiszen a gárdajelvényt és a Bátorságért érdemérmet is használták a háború vége után is, tehát akár 1956-ban is. A gárdajelvény  lehetne esetleg árulkodó, mivel annak két változata ismert, és a kettő közötti
apró különbség ebben az esetben perdöntő lehetne. A háború idején használt gárdajelvény zászlója egyszínű, sima vörös, míg a háború utáni változaton a zászló lobogását stilizáló sötét csíkok láthatók. Ha sikerülne megállapítani a „mi” gárdajelvényünkről, hogy milyen is volt pontosan a zászló rajta, biztosak lehetnénk a dolgunkban, de az állapotát tekintve erre sajnos igen kicsi esély van. Egyelőre marad tehát a feltevés: Újpesten világháborús szovjet katonák sírját fordította ki a markoló. Ezt támasztja alá a sírban talált koporsó (illetve koporsók) is. A feltárás során ugyanis fa- és fémkoporsó-maradványok is előkerültek. (Lapzártakor érkezett a hír, hogy ezek nem fa- és fémkoporsó-maradványok, hanem vélhetően részben vasfedeles fakoporsók, az arcrészen üvegezve. – a szerk.) Az pedig nem tűnik életszerűnek, hogy 1956-ban a dühös, megalázott és erőszakkal elnyomott forradalmárok ekkora fi gyelmet fordítottak volna arra, hogy az ellenség halottait díszes, üvegezett koporsóban temessék el. Ráadásul a testek száma (eddig 16 csontvázat találtak) és a koporsók különbözősége miatt valószínűsíthető, hogy még a hierarchiára is ügyeltek. Az „ablakos” koporsó vélhetően egy tiszté volt, a többi altiszteké, tiszthelyetteseké lehetett, és voltak olyan tetemek is, amelyeket koporsó nélkül, sőt, egyszerűen egymásra hajigálva földeltek el. 1956-ban a tiszteket is hajigálták volna, nem tiszteletlenségből vagy a kegyelet hiánya miatt, hanem a legyőzöttek elkeseredése és fáradtsága miatt.
Igen ám, de még mindig nem világos, hogy hogyan kerültek oda a holttestek, ha 1945-ben nem volt számottevő harci cselekmény Újpesten.

A lelőhely az 1990-ben lebontott szovjet emlékmű helyétől pár méterre van, és állítólag a szovjetek mindig oda építették az emlékműveiket, ahol tömegsírok voltak. Ez megint csak azt támasztja alá, hogy világháborús áldozatokról van szó, akiket megtiszteltek a koporsós temetéssel és egy emlékhellyel is. Ebben az esetben viszont érthetetlen, miért temették el velük a kitüntetéseiket is, hisz azokat hagyományosan elküldik a családnak. Az ügyben tehát egyelőre a sok bizonyíték mellett sok kérdőjel is van. A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának szakértői vizsgálják a sírt. Talán elég adat gyűlik össze ahhoz, hogy legalább az egyik kitüntetéses áldozatot azonosítsák.

Az eddigiek alapján tehát egy biztos: a történet egyre izgalmasabb és bizonyára folytatódik majd, a folytatásról pedig minden újpesti tudni fog, a város polgármesterének blogbejegyzéseiből vagy az Újpesti Napló hasábjait olvasva.
Wintermantel Zsolt blogbejegyzése alapján szerkesztette: Tallér Edina
(A teljes írás olvasható a wezse.blog.hu oldalon.)



A helyszínre természetesen először a BRFK életvédelmi osztályának nyomozói érkeztek. Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a testek 25-30 évnél – tehát elévülési időnél – régebben kerültek a földbe. Ezzel kizárható, hogy a csontok valamiféle „újkori” bűncselekmény következményeként elhunyt emberek maradványai lennének. Egészen biztossá vált mindez, amikor egy feltehetően orosz katonai zubbonyról származó gomb is előkerült. A kérdés tehát az, világháborús vagy 56-os szovjetek maradványait rejti a föld?
Hivatásos és amatőr helytörténészek kezdtek rögtön találgatásokba, és igyekeztek észrevételeikkel, emlékeikkel, ötleteikkel segíteni a kutatást. Az általános vélemény az volt, hogy 1945-ben Újpesten nem, csak a környéken voltak számottevő harci cselekmények, ide legfeljebb a sebesülteket szállították. Bár az is igaz, hogy egyes források arról számolnak be, hogy a Vörös Hadsereg katonái géppuskafészket telepítettek a templom tornyába. 1956-ból azonban konkrétan tudni lehet, hogy itt is komoly harcok folytak a forradalmárok és az akkor már megszálló orosz csapatok között. A feltárás során aztán egyre újabb leletek, bizonyítékok kerültek elő, amelyek immár nemcsak azt tették kétségtelenné, hogy szovjet katonákról van szó, de az is egyre biztosabbnak tűnt, hogy világháborús, tehát 1945-ös eredetű sírról lehet szó. A zubbonygomb után ugyanis felszínre került egy állományjelző, több kitüntetés, cigarettatárca, egy érme (talán pénz) és néhány koporsómaradvány is. A kitüntetéseken az áll: „Za otvagu”, azaz „A bátorságért.”


A „Bátorságért érdemérmet” (Medal za otvagu) olyan személyek kapták,,akik a szocialista haza védelmében tett katonai szolgálataik, a csatában, az államhatárok védelmében vagy életveszélyes katonai műveletek során különleges bátorságot és vitézséget tanúsítottak. A kitüntetést 1938-ban alapították és a Szovjetunió 1991-es összeomlásáig adták. Ez idő alatt
összesen 4,569,893 személy kapta meg. Három különböző változata is ismert: az elsőt 1938 és 1943 között adták, a második verziót 1943 és 1991 között. 1994-től újra adható, de azóta a CCCP felirat nélkül, ez tehát a harmadik változat.



A lapzártáig beérkezett adatok alapján az alábbiak kerültek feltárásra. Zubbonygombok, állományjelző, kitüntetések, cigarettatárca, egy érme (feltehetően pénz), néhány koporsómaradvány, 16 csontváz, fa- és fémkoporsók. Találtak továbbá 3 pár bőrbakancsot, zubbony- és köpenydarabot is. Előkerült 4-5 sír, egyenként 1-4 testtel. A testek egy része volt csak koporsóban. Orosz eredetre utaló tárgyak több sírból, illetve test mellől kerültek elő. Két ütemben történt az exhumálás, április 25-én, hétfőn, illetve a feltárt terület bővítését követően, április 29-én, pénteken. A helyszíni eljárás befejeződött.







Kapcsolatok

































EU Cookie Law warning message demo page